Elsődleges és másodlagos fejfájás
A fejfájás az
egyik leggyakoribb panasz, amivel a betegek orvoshoz fordulnak.
Első lépés
mindig annak tisztázása, hogy a fejfájás egy másik betegség tünete-e – ezek a
másodlagos fejfájások - vagy maga a betegség –ezek az elsődleges vagy önálló
fejfájások.
A másodlagos
fejfájások esetében sokszor derül ki magas vérnyomás, arcüreg-gyulladás,
szemészeti betegség. Láz, hányinger, hányás egyidejű jelentkezése
agyhártyagyulladásra utalhat. Legtöbben azonban mégis arra gyanakodnak, hogy
agydaganat okozza a fejfájást, de ez a gyanú csak ritkán igazolódik. Akkor kell
erre gondolni, ha a fejfájás 40-50 éves korban vagy még később kezdődik,
korábban nem vagy alig fordult elő, vagy ha nem önmagában jelentkezik, azaz
hányingerről, hányásról, szédülésről, a kar vagy a láb zsibbadásáról,
gyengeségéről, beszédzavarról is beszámol a beteg. A hozzátartozók vehetik
észre, hogy a fejfájásról panaszkodó rokonuk viselkedése megváltozik, esetleg a
szokásosnál jóval többet alszik. Ilyenkor mindenképpen ideggyógyászhoz kell
fordulni, aki elvégzi, ill. elvégezteti a szükséges vizsgálatokat, szükség
esetén kórházba utalja a beteget.
Az esetek nagy
többségében azonban semmilyen más betegség nem igazolódik, azaz önálló
fejfájásról van szó.
Az önálló
fejfájások is nagyon sokfélék lehetnek, osztályozásuk nem egyszerű feladat.
1988-ban nemzetközi együttműködéssel készült az a felosztás, amit ma
világszerte elfogadnak. Az egységes csoportosítás használata azért nagyon
fontos, mert ez teszi lehetővé, hogy „egy nyelvet beszéljenek” a fejfájások
kialakulását vizsgáló kutatók és az új gyógyszerek kipróbálásában együttműködő
szakemberek.
Az önálló
fejfájások pontos besorolása a fejfájás megjelenésének, klinikai tüneteinek az
ismerete alapján lehetséges, ennek alapja pedig a beteggel való beszélgetés.
Nincs ugyanis olyan eszközös vizsgálómódszer, ami ezt a beszélgetést
helyettesítetné és a fejfájás okát, kiindulópontját láthatóvá tenné.
Kivizsgálásra csak abban ez esetbeen van szükség, ha a fejfájást okozó egyéb
betegséget szeretnénk kizárni. Jelen tudásunk szerint ez azért van így, mert az
önálló fejfájások többsége olyan visszatérő működési zavar következménye, ami
az agy megfelelő központjait érinti és nyomon követésére csak speciális, a
tudományos kutatásban használt módszerek segítségével van mód. Ezekkel a
módszerekkel már ismert és bizonyos szempontok szerint kiválogatott betegeket
és fejfájástól nem szenvedő embereket vizsgálnak, azzal a céllal, hogy az adott
fejfájás-formáról még pontosabb adatokat nyerve jobban megérthessük a fejfájás
kialakulásának okait, folyamatát.